Copaiba – az Amazonas kincse embereknek és kutyáknak

🌿 Copaiba – az új kedvenc, ami bizonyított

A copaiba illóolajat az amazóniai esőerdő 30–50 éves fáinak gyantájából nyerik ki, elsősorban Brazíliában.

Az amazóniai őslakosok évszázadok óta használják a copaiba gyantáját különböző bőrproblémákra, sebekre és gyulladásos panaszokra. Nem véletlen, hogy sokan az „Amazonas folyékony aranyának” is nevezik.

A modern kutatások szerint a copaiba legfontosabb hatóanyaga a β-kariofillén, amely különleges módon kapcsolódik a szervezet CB2 receptoraihoz. Ezek a receptorok szerepet játszanak a szervezet természetes gyulladásos és immunfolyamatainak szabályozásában, ezért a copaiba ma a legtöbbet kutatott illóolajok közé tartozik.

A szakirodalomban és aromaterápiában leggyakrabban az alábbi területeken említik:

🌿 a szervezet természetes gyulladásos folyamatainak támogatása
🌿 ízületek és izmok komfortérzetének támogatása
🌿 emésztési panaszok esetén
🌿 bőr regenerációjának támogatása
🌿 fejfájás és migrén idején
🌿 stressz, feszültség és nyugtalanság esetén
🌿 az érzelmi egyensúly támogatására

A copaiba rendkívül sokoldalú illóolaj, amelyet aromatikusan, helyileg, valamint megfelelő körülmények között belsőleg is alkalmaznak.

🐶 Copaiba kutyáknál

Kevesebben tudják, hogy egyre több holisztikus szemléletű állatorvos is használ copaibát kutyáknál.

Dr. Janet Roark amerikai állatorvos – akit sokan csak Essential Oil Vet néven ismernek – a copaibát az egyik legsokoldalúbb illóolajnak tartja. Tapasztalatai szerint elsősorban az ízületek és izmok komfortjának támogatására, a bőr ápolására, valamint stresszes helyzetekben a nyugalom elősegítésére alkalmazzák.

Kiemeli azt is, hogy a kutyák szaglása rendkívül érzékeny, ezért mindig kis mennyiséggel érdemes kezdeni, és figyelni az állat reakcióit.

💚 A saját tapasztalatom

Van egy közel tízéves Jack Russell terrierem, Patch.

Aki ismeri ezt a fajtát, tudja, hogy hihetetlenül intelligens, energikus kutyák. Viszont, ha valami felhergeli őket, nagyon nehéz kizökkenteni őket abból az állapotból.

Patch ráadásul rendkívül érzékeny kutya. Gyakorlatilag egész nap velem van. Korábban, amikor hosszabb időre távol volt tőlem, annyira stresszes lett, hogy idegességében addig nyalogatta a mancsát, amíg az teljesen begyulladt. Már hozzáérni sem lehetett, annyira fájt neki.

Az elmúlt napokban egy madár beesett a kéményünkbe. Az egy olyan jelenség, amit abszolút meg kell ugatni, de rendesen!

Azóta minden reggel ugyanazzal kezdődött a nap: rohant a kályhához, ugatott, teljesen felspannolta magát, és attól tartottam, hogy - bár vette a lapot, hogy nem ugatunk - ez megint odáig vezethet, hogy helyette idegességében a mancsát kezdi erőteljesen nyalogatni.

Mivel még nagyon korán volt, azt sem szerettem volna, hogy izgatottságaban lerohanjon a földszintre és felverje az egész házat.

Ekkor jutott eszembe a copaiba.

Az éjjeliszekrényen ott volt a doTERRA Copaiba. Eszembe jutott mindaz, amit korábban olvastam arról, hogy kutyáknál is alkalmazzák nyugalom és komfortérzet támogatására. Úgy döntöttem, kipróbálom.

Akár levendulát is választhattam volna, hiszen azt is sokan használják nyugtatásra. Végül mégis a copaiba mellett döntöttem, mert sokkal lágyabb, visszafogottabb az illata. Arra gondoltam, hogy így Patch számára is természetesebb lesz.

Tettem egy egészen pici mennyiséget – talán még egy teljes csepp sem volt – a tenyerembe, összedörzsöltem a kezem, és először én magam szippantottam bele néhányszor. Valahogy úgy éreztem, hogy először nekem kell megnyugodnom.

Ezután a még copaibás kezemmel végigsimítottam a fejét és a hátát, hogy abból egy kevés rá is kerüljön.

Aztán odatartottam az egyik kezemet. Tudtam, hogy jó eséllyel le fogja nyalogatni, mert amikor izgatott vagy feszült, ez nála egyfajta megnyugvási szokás. Pont erre számítottam most is, így a kezemen maradt minimális mennyiséget is lenyalogatta.

Ami ezután történt, arra számítottam… de nem ennyire.

Szinte azonnal abbamaradt az a feszült, kétségbeesett ugatás. Nem egyszerűen csak csendesebb lett. Láthatóan megnyugodott.

Amikor lementünk a földszintre, automatikusan azt vártam, hogy a megszokott módon odarohan a kályhához, és újra elkezdi ugatni.

Nem tette.

Egyszerűen odament a párnájára, lefeküdt a kályha mellé, és ott maradt.

És ami számomra legalább ennyire fontos volt: nem kezdte el azt az erős, ideges mancs nyalogatást sem, amit már jól ismerek nála.

Ledöbbenve néztem... Reméltem, hogy segíteni fog, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan és ennyire látványosan.

Ez természetesen egyetlen személyes tapasztalat, viszont számomra annyira pozitív élmény volt, hogy biztos vagyok benne: a copaiba ezentúl nemcsak a mi családi elsősegélydobozunkban kap helyet, hanem Patch napjaiban is.

Ha pedig valami ennyire egyszerű módon képes hozzájárulni ahhoz, hogy egy érzékeny, stresszre hajlamos kutya nyugodtabb legyen, akkor úgy érzem, érdemes beszélni róla.